• Építőmérnökként tudomást sem vettem a spirituális eredetű dolgok létezéséről, mígnem 2003 decemberében fordulatot vett életem.

    Kolléganőmtől hallottam egy súlyos rákos betegségből való felgyógyulás történetét, amit a beteg környezete az úgynevezett Pránanadi kezelések eredményeként magyarázott.

    Így szereztem tudomást a Pránanadiról.

  • A Pránanadi önmagunk és mások gyógyítására egyaránt alkalmas természetgyógyászati módszer.
    Története mintegy 8 ezer évre tekint vissza, amikor az emberben tudatosulni kezdett a természet gyógyító hatása és az energiák létezése, amikor fokozatosan rájött, hogy a természetben életenergia lakozik, amely jótékonyan hat testi és lelki állapotára egyaránt.

    A módszer egy német tudós közvetítésével került át Európába, aki majd' két évtizedes tibeti tartózkodása során sajátította el azt.
    Magyarországon 1993 február óta létezik a Pránanadi.

    A Pránanadi nem vallás, gyógymódként vehető igénybe, sőt, alkalmazása meg is tanulható.

  • Megtudtam tehát, hogy létezik a Pránanadi, és mérnökfejjel beültem egy tanfolyamra, ahol csupa olyan dologról hallottam, amely akkoriban sehogy sem illett bele tényeken és számokon alapuló, "szögletes" műszaki gondolkodásmódomba - … még hogy nekem energia áramlana a kezemből?
    Őszintén szólva én ebből több hétig semmit sem éreztem. Gyakorlások…, önmagam és családtagjaim kezelése…, se hús, se kávé, se sör…, és látszólag semmi eredmény.
    Pusztán a kitartásomnak volt köszönhető, hogy nem kerültem a "lemorzsolódottak" népes táborába.
    Aztán kitavaszodott, virágzott a bodza, sűrűn szállt a nyárfa pihéje, én pedig csodálkozva tapasztaltam, hogy – évtizedek óta először - nem jött ki az allergiám. A következő meglepetés pedig akkor ért minket, amikor észleltük, hogy gyermekünk lisztérzékenysége néhány hónap alatt megszűnt.

    Ez a két személyes tapasztalat indított arra, hogy valóban elmélyüljek a Pránanadi tanulmányozásában.

  • Elfogadtam tehát, hogy igenis működhet valami annak ellenére, hogy nem tudom azt logikai úton bizonyítani, vagy egyenlettel leírni.
    Egyre mélyebben kezdtem foglalkozni a gyógymód elsajátításával. Mindez több, mint 8 éve történt.

    Azóta változatos esetek, olykor átmeneti megtorpanásoktól sem mentes gyógyulások mentén épült fel az a gyógyítói tapasztalat, mellyel egyre több beteget kezelek – a hagyományos orvosi gyógymódok kiegészítéseként.
    A Pránanadi energiái és masszázsfogásai mellett ma már a tibeti zengőtálak nyugtató, gyógyító rezgéseit is alkalmazom - ügyelve az egyes módszerek tisztaságának, autentikus hagyományainak és egymástól való függetlenségének megőrzésére.

  • Pácienseim visszajelzései, illetve saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy ezek a finom energiák jól egészítik ki a hagyományos orvosi kezeléseket, sőt, több esetben is mérhető javulás állt be a nyugati orvostudomány által gyógyíthatatlannak tartott betegségeknél is.

    Magam is osztom azt a sokak által vallott nézetet, hogy a betegségek nagy része lelki okokra vezethető vissza, a testi tünetek sok esetben csak a jéghegy csúcsát jelentik.
    Módszerünk célja a betegségek gyökér okainak feltárása és megszüntetése. Gyakran tapasztalható, hogy az okok megszűnésével - az ugyanazon okra visszavezethető - más tünetek is megszűnnek, hisz ily módon okafogyottá váltak.

    Ezzel a megközelítéssel a tapasztalatok szerint a betegségek legnagyobb része jó eredménnyel befolyásolható, legyen az allergiás tünet, szív- és érrendszeri megbetegedés, neurológiai panasz, a csont- és ízületi rendszer megbetegedése, mozgásszervi zavar vagy érzékszervi probléma.

    … de akkor hol is vannak a lehetőségeink határai?

    Összességében azt mondhatjuk, hogy a páciens befogadóképessége szabja meg a lehetőségeinket, vagyis a gyógyulás sebességét és mértékét.
    Vannak esetek, amikor gyorsabban, és vannak, amikor lassabban zajlanak a gyógyulási folyamatok, aszerint, hogy a páciens állapota mit kíván meg.

    Érzékletesen szól erről az alábbi tanmese:
    "Egy könyörületes személy, látva hogyan küszködik egy pillangó, hogy kiszabaduljon a bábból, segíteni akart neki. Nagyon gyengéden kitágította a burkot, kialakítva egy kijáratot. A pillangó kiszabadult, kibújt a bábból, bizonytalanul bukdácsolt, de repülni nem tudott. Merthogy ez a könyörületes személy jót akart, csak egy valamit nem tudott: a lepke szárnyai – ahhoz, hogy repülni lehessen velük, - csak a megszületés, a kibújás küszködésén keresztül tudnak kellően megerősödni. Így a pillangó megrövidített életét a földön vergődve töltötte, sosem élt igazán."